„De hová folyik el ennyi víz?” A közgyűléseken rendszeresen elhangzik ez a kérdés, és a lakók értetlenül állnak a történtek előtt és be is indul az ötletelés és összeesküvések áradata: Ki fogyaszt többet, mint amennyit fizet? Biztos csőtörés vagy szivárgás van… A mérőórák úgy vannak beállítva, hogy többet mérjenek… A szomszéd mindig itt mossa az autóját… Ehhez hasonló okfejtéssel szinte mindennap találkozunk. Természetesen vannak olyan lakóközösségek is, ahol a vízmennyiség eltérés minimális, és valójában technikai vízfogyasztásról beszélhetünk, azonban vannak olyanok is, akik a fenti problémával küzdenek. Sőt, bátran mondhatjuk, hogy ez a probléma országos jelenség.
Mivel a vizet elég nehéz megmarkolni, így előfordulhat, hogy ki is folyik az irányitás a közös képviselők kezéből…
Ahol tényleg nagy eltérések mutatkoznak ott azért mindenképpen érdemes kicsit jobban utánajárni a dolgoknak.
Nos akkor kezdjük az elején! Adott egy társasház, mely vízellátására szolgáló vízvezetékére tesznek egy mérőórát ( ezt nevezik fő vízmérőnek) A szolgáltató a főmérő fogyasztása alapján készíti el a vízdíj számlát a lakóközösség részére. (Most csak azokról a társasházakról beszélünk, ahol a külön tulajdonokban lévő ingatlanok rendelkeznek saját vízórákkal (almérőkkel), azaz hivatalosan mellékmérőkel). Itt a közműszolgáltató egy időpontban leolvassa az órák állását, majd a számlán a mellékmérők fogyasztását összeadja és levonja a főmérők fogyasztásából. Ennek a különbözetét kell a lakóközösségnek kifizetnie. Nos, ez az összeg hol pluszos, hol mínuszos, ami abból adódik, hogy a leolvasáskor ki hova kerekíti a tizedes jegyeket. Ebben az esetben technikai vízfogyasztásról beszélünk és a különbség mindössze a mérőórák leolvasásából származó pontatlanságból származik. Legyünk nyugodtak, mert az adott havi túlfizetésünket a következő hónapban visszakapjuk és szerencsés esetben a végén a számlánk nullára kifut.
A baj ott kezdődik, amikor hónapról-hónapra csak fizet a közösség, de túlfizetése egyáltalán nem keletkezik. Ekkor biztos, hogy valami nem stimmel. Ahhoz, hogy rájöjjünk mi a baj, próbáljuk meg kiszűrni a problémákat szép sorjában.
- Kérjük meg a lakókat, hogy egy bizonyos időintervallumban lehetőleg ne fogyasszanak vizet, és ez idő alatt nézzük meg a főmérőt, hogy az „dolgozik-e?” Ez egy nagyobb társasháznál nem egyszerű, viszont mindenképpen megéri, hiszen ily módon kiszűrhetők az esetleges csőtörések.
- Járjunk utána, hogy minden lakónak (vízvételi lehetőséggel rendelkezőknek) van-e érvényes szerződése a szolgáltatóval, hiszen ezzel kizárhatjuk a „polyautasokat”. Ez a vízműveknek címzett levéllel gyorsan kivitelezhető és a neveket összehasonlíthatjuk a vízdíj számla mellékletével.
- Ellenőrizzük, hogy a garázsokban, pincékben, egyéb helyiségekben hol van vízvételi pont, és ezeken a vízvételi helyeken vannak e mérőórák, illetve gondoljuk át, hogy mennyire szükségesek-e a meglévő vízvételi helyek a társasháznak? Gondoljunk bele, hogy egy-egy almérő óra hitelesítése mennyibe kerül és egyáltalán megéri-e? Amennyiben döntöttünk, hogy melyikre van szükség, szereltessünk fel almérőt, amelyiket megszüntettünk azt mindenképpen plombáztassuk le.
A megoldást ezek után nagyon egyszerű. Tekintve, hogy minden külön tulajdonban lévő ingatlannak élő szerződése és hitelesített vízmérője van, illetve a közös helységekben is csak mérőórán keresztül van lehetőség használni a vizet, ami pedig lezárásra került azt a szolgáltató hitelesen lezárta, minden kiskaput bezártunk. Ezáltal a társasházban bizonyítottan nem tud hol elfolyni a víz, tehát a „hiba” nem nálunk van. Ezután, mikor megérkezik következő emelt díjas vízszámlánk érdemes felhívni a szolgáltatót és felhívni a figyelmét arra, hogy a vízközmű szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény 52. § (2a) bekezdés alapján a víziközmű-szolgáltatási díj elszámolásának alapja a mellékvízmérőkön mért fogyasztás, ha
a) * valamennyi elkülönített vízhasználói hely hatályos mellékszolgáltatási szerződéssel rendelkezik és az ivóvízvételi helyek fogyasztását kizárólag hiteles, plombával vagy záró bélyeggel ellátott mellékvízmérőkkel mérik, és
b) a mellékvízmérőkön és a bekötési vízmérőn mért fogyasztási adatok, valamint a helyszíni ellenőrzés alapján a csatlakozó hálózati szakaszon a karbantartás elmaradására visszavezethető vízveszteség vagy az elszámolatlan vízvétel lehetősége kizárható.
Azaz a számlán feltüntetett vízdíj nem a társasházat terheli, a hibát a szolgáltatónál kell keresni!
A fenti jogszabályra való hivatkozással egyes társasházainknál a korábbi több százezer forintos eltérést sikerült tényleges technikai vízfogyasztássá minősíteni!